Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Házon belül (2010. május 28.)

2010.05.28

Régóta nem írtam a hármas házról a blogba, pedig sok minden történik ott. Egy intézetben a hírek jönnek-mennek, ezért valamennyit tudok a fiúkról, akik sokszor mosolyt varázsoltak az arcomra. Nagy ritkán átnézek hozzájuk, és van akivel a folyosón találkozom, ilyenkor váltunk néhány szót. Sajnos több a szomorú fejlemény, ami a kiszolgáltatottságból adódik. Azoknak az élete illetve a helye biztos csak, akiknek a szülei aktívan tesznek lépéseket, hogy a gyermeküket ne költöztessék máshova. Jó ötlet volt Venyige szüleitől az, hogy ők maguk is, mármint a szülők fogjanak össze, alapítsanak felügyelő teamet, amivel garanciát nyerhetnek. Ők megtehetik - jelen idő, mert még zajlik -, azonban akinek nincs hozzátartozója, és gyámság alatt kell lennie, nos, az ő esetükben a gyámhivatal dönt, amely tapasztalataim szerint meglehetősen bürokrata, így távol áll tőlük a humánum. Ebbe a kategóriába tartozik a gombász legényünk. A hivatal a rendezetlen jogi helyzet miatt visszakéri az alapítványtól a befektetett pénzt, így a gombászunk megszünik tulajdonos lenni. Ezért nagy valószínűséggel átteszik őt az újonnan épült házba, ahol csak gondozási díjat kell fizetni. Szegény fiú, most maga alá zuhant, depressziós lett.
Szomorú a rádióbömböltető helyzete is. Hétvégén hirtelen meghalt az édesapja, aki nagyon ragaszkodott a "boldog vagyok beléd" fiúhoz. Az édesapján kívül nincs senkije, emiatt öt is a gyámhatóság veszi szárnyai alá. Ennek következtében a hatóság minden bizonyal úgy fog fellépni, ahogy teszi gombászunk esetében. S a következmény se lesz más.
A mosolylányt szintén áthelyezik a "csodás" új, korszerű épületbe. Egész jól járnak a szülők szerintem. Nekik is csak a gondozási díjat kell majd utalgatni. Marad a kedves fiú, a mondókás, a mackós, aki jóval utánam költözött a házba és Venyige.
Közülük egyedül Venyigével szoktam hosszabban beszélgetni. Ha meglátogat, mindig halkan kopog, mintha tétovázna az ajtó előtt, de amikor beengedjük, olyan, mintha a széles mosolya bújna be a résen először, és ő a nyomában lépkedne. Nem lehet nem visszamosolyogni rá. Mint mindenki, én is eljátszom néha azzal a gondolattal, hogy mit tennék, ha ötösöm lenne a lottón. Bár ilyen nem történhet, mert nem lottózom, de mégis... Vagy ha kiderülne, hogy előkerült egy amerikai nagybácsi az ismeretlenség homályából, aki milliókat hagyott rám, ha nem milliárdokat. Nos, hát, építenék egy lakóotthont, ahol csak olyan segítők dolgozhatnának, akiknek valóban van lelkük, nem csak a bemagolt "értetek vagyunk" szólamot hajtogatják. Venyigét és a kedves fiút soron kívül beköltöztetném. A gombász urat se hagynám ki, aki mostanában lehajtott fejjel, szomorúan jön-megy a folyosókon.
Az utolsó megbeszélésen elhangzott, hogy az ország milliárdosai egy petákkal se támogatják az egészségügyet. Állítólag Hollandiában és Németben szociális érzelműbbek a gazdagok. Nálunk inkább díjakat hoznak létre, lásd a Príma Primisszimát, ami ellen nincs kifogásom, de szerintem nyugodtan lehetne a második helyre tenni. Széchenyi szellemisége és gondolkodásmódja szétfoszlott, pedig fáklya lehetne.
A kórházak, főleg a gyermekosztályok telefonon kérnek támogatást azoktól, akiknek a betevő falatért erőn felül kell küzdeni. Engem is hívogatnak két hetenként legalább, és ilyenkor a szívem összeszorul. Nem szégyenlem kimondani, hogy nincs miből adjak. Gáz, de ez az igazság. Nagyon elkéne az a lottó ötös vagy az a jóságos amerikai nagybácsi. Turkálókból vajon nem lehetne legalább egy használtat beszerezni?
Ajjaj, megint kugliznak az égiek! Hallom a dörgedelmet. Esőben nincs hiány mostanság.
E kitérő után, kicsit áradozok arról, hogy hamarosan megkapom az új szekeremet. Tapasztalat a kiutalásról e téren is jócskán született. Óriási harc indult el azért, hogy melyik szakirányú kft kaparintsa meg a vényemet. Már nem merem felvenni a telefont, ha a kijelzőn ismeretlen számot látok. Ahogy ismerem ezt az egész cécót, tisztában vagyok azzal, hogy nem az elsődleges cél egy megfelelő, használható kerekesszékhez juttatni a lusta, állandóan ücsörgő népséget, hanem minél nagyobbat kaszálni. A javítások nem hoznak sok pénzt a konyhára, azonban temérdek fölösleges adminisztrációval járnak. Kíváncsi vagyok a fejleményekre.
Kíváncsi vagyok még két dologra. Egyik, hogyan fogom kidolgozni július 10-ig azokat a filozófiai tételeket, amelyre Bogi megkér. Ma három órányi előadást hallgattam a netről az ókori gondolkodók tanairól. A buddhizmus és a hinduizmus jellemzőit alig lehet megérteni. A hinduizmus pl. megkülönböztet fizikai lelket és szellemi lelket. A fizikai itt marad a földön akkor is, ha a kliens elhagyta földi pályafutását, a lelki fogja magát és itt hagy csapot-papot, az ő útja fölfelé visz. Amelyik marad, annak az utódok, illetve hozzátartozók továbbra is megterítenek az asztalnál.
Számtalan olyan jellemzői vannak még ezeknek a vallásoknak, amitől szemem, szám tátva marad.
Nagy érdeklődéssel hallgattam pl. Arisztotelészről, Szophoklészről, Platonról is.
A másik kihívás az, hogy június közepére várja a kiadó a kéziratomat.
Ezért sajna ritkán fogok tudni írogatni, de ha lesz alkalmam jelentkezem, mint a kisiskolás.
Remélem, az idei nyár nem a szembetegség jegyében fog eltelni! Élményeket szeretnék és mindenkinek ezt kívánom a tegnapi boltba menős, parkba kitérős, rövid sétámon sietve készült képekkel.

2010. május 28.

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Aninak válasz

(éne, 2010.05.31 23:31)

:)
Azóta nem sikerült egy sort sem írnom. De nem adom fel!
:)))))

szerintem

(Ani, 2010.05.30 22:30)

Jó munkát az íráshoz! Türelmesen várjuk a jelentkezést kisiskolás.:)))